Thalassa Ház Pszichoterápiás és Pszichiátriai Rehabilitációs Intézet

V V 4 months ago

Emlékszem, mikor én is úgy voltam mint te most, olvasgattam a véleményeket, rágódtam rajta mit is kéne tenni? Menjek? Ne menjek? Nos én végigcsináltam 6 hónapot és bátran ki merem jelenteni, hogy nagyon megéri, viszont nem fogok hazudni nehéz megszokni a szabályokat és biztosan lesz olyan időszak amikor legszívesebben haza mennél, de szerintem ez természetes és mindenki átesik rajta. Én személy szerint úgy érzem nagyon sokat tudtam dolgozni itt magamon és ezt kívánom neked is ha jelentkezel. (Csak egy tipp: érdemes azok véleményére hallgatni inkább akik végig csinálták :) ) Sok sikert kívánok mindenkinek! A személyzetnek pedig rengeteg hála és köszönöm a munkájukat! Dani

Borbed HD 10 months ago

Üdv annak aki idejön olvasni. Nos én Június elejétől egészen a mai napig jártam, igen letoltam a fél évet. Sajnos vagy nem sajnos, én későn kapcsoltam hogy hogyan is haladjak a terápiámmal, de folyamatosan ott voltak a nővérek, stáb és a többiek. Nekem igazán nehéz feladatom volt, mert nem tudtam őszintén hogy honnan induljak el, egyszerűen annyira sok volt a zűr a fejemben is. Viszont egy dolgot sosem felejtek el. Moraj GANG! Az az egy biztos és szent lett számomra. Nem tudom hogy hálálhatnám meg azt a sok sok erőfeszítést amit kaptam, bár igazából itt ha nem önmagunk teszünk azért, hogy legyen javulás, várhatunk a sült galambra. ;) Ezt határozottan megtanultam. Tegyél azért ha jobban akarsz lenni. Tényleg, igaz. Engedd meg magadnak hogy rosszul legyél. Tudom, nekem is még csak most kezdődik igazán, mert lehet hogy a házban vége, de attól még mehetek tovább és nyomatni kell ezerrel, mert nincs megállás ha már elkezdtem. :D Innen is üdvözlök minden régi és új tagot. Nameg legalább kaptam egy tök jó becenevet. <3 (Piros Ádám)

Géza Fehér Edited 11 months ago

Én bírtam a helyet, ~4,5 hónapot bent, ~1,5 hónapot kintről bejárva. Persze ez már legalább 15 éve. Volt pár tag, akiket ottlétem alatt kiraktak, pedig nem voltak túl bonyolultak a szabályok, nekem is sikerült 2,5 (!) figyelmeztetéssel megúsznom, pedig eléggé lazán kezeltem a szabályokat, de azért tudtam hol a határ. Mindenesetre az éjszakás nővéreket eléggé könnyű volt "kijátszani", de napközben se volt akkora szigor. A hétvége pedig buli volt. Pl. lemenni a Camponaba, bevásárolni, ha jó társaság jött össze, akkor könnyen elrepült ez a néhány (hó)nap. Imádtam a teraszt, Füge kutyát és a romos medence melletti padot... A foglalkozásokkal kapcsolatban vegyesek az emlékeim. A mozdulat csoport remek volt, a többi hidegen hagyott. A nagycsoportból a kedvenc alkalmam, amikor 40+ ember némán ülte végig azt a ~1 órát. Amitől pedig néha még most is kiráz a hideg az a pszichodráma. Mármint nem az, amiben mindenki részt vett, hanem a "zárt" , amire Péter(?) válogatott be. Ezúton is köszönöm neki. Fantasztikus volt.

Tamas Balint a year ago

Ha már nem tudnak segíteni, legalább ártani igen: a "szakvéleményt" már nem tudom magamról lemosni az ESZT-ben. Nem tudják ugyan mi bajom, de a biztonság kedvéért szedjek rá gyógyszert, mert az végleges megoldás, statisztikailag bizonyítva...

Gvendolin Molnár 2 years ago

Én minden olyan embernek ajánlom a Thalassa házat, aki komolyan gondolja a fejlődést és a gyógyulást. Boldogan gondolok vissza az ott töltött időmre. Sokat segítettek nekem több téren is, főleg a gyászfolyamatban. Hozzáértő szakemberek vannak, akikkel jól lehet beszélni és nagyon jó véleményeik vannak. A nővérek egyenesen imádnivalóak, lehet rájuk támaszkodni sötét esti órákban is. A közösség ugyan folyamatosan változik, de attól még összetartóak. Úgy érzem mindenkinek hálával tartozom akik ott voltak, míg a hat hónapot töltöttem. Teljes meggyőződésem, hogy nincs jobb hely a gyógyulásra, főleg ha van az emberben kitartás és elhatározottság, mert nehéz tud lenni időnként, de mindent megér!

Cintia Szabó 2 years ago

Ha valaki gondolkodik, hogy menjek e NE TEGYE! Semmilyen érdemleges dologgal nem fognak segíteni. 2 hónapig bírtam, erőltettem, hogy hátha jobb lesz és változik valami. Úgy jellemezném mint egy munkatábor és es szekta keveréké, mivel NINCS TAKARÍTÓ a házban mindent a betegeknek kell elvégezniük a wc pucolástól kezdve a moslék (!!) kiviteléig mindent. A szabálynak is van szabálya konkrétan az akaratodtól fosztanak meg, illetve degradálnak felnőtt embereket, azt éreztem, hogy nyomnának le gyerekbe. A kezelők és a ,,stáb” - mert hogy így hivatják magukat- semmilyen reakciót nem ad az esetlegesen felmerülő kérdésekre, a híres önreflexiót alkalmazó módszerük abban kimerül, hogy mindenkit dühösnek címkéznek fel és megkérdezik ennek mi az érzelmi háttere? Személyes kedvencem volt mikor a hátammal véletlenül lekapcsoktam a villanyt és ezt a kérdést intézték hozzám. A terápiás terekben elég sok páciens volt, éhezők viadala folyt azért, hogy bárki meg tudjon szólalni, a félénkebb szorongó pacienseknek esélyük sem volt. Volt ágyi poloska, amit akkor közöltek hivatalosan amikor az egyik páciensen már látszódtak a csípések, letudták annyival, hogy majd jönnek irtani. Több szó nem esett róla, s

Levente Brokhauzer 2 years ago

Nagyon sokat gondolkoztam hogy mit írjak. Sokáig vártam is vele. (bent töltött terápia ideje: 2021.11.-2022-02.) többször visszatér a tehetetlenség amit ott megéltem. Nem bírtam aludni egy ottani szobatársam horkolásától, olyan szinten, hogy se altató se füldugó, se semmi nem segített. Folyosón nem lehetett suttogva beszélni az őt rejtő szoba ajtaja környékén. Nagyjából másfél hét alatt annyira megtörtek, hogy zokogva könyörögtem hogy ne kényszerítsenek arra hogy ott maradjak a szobában, mert ők bizony nem engedtek át, hiába volt nyomós az indok. Nem tudtam aludni! Egyre kimerültebb, ingerlékenyebb, és türelmetlenebb voltam a kialvatlanság okán. Majd egyre inkább az eszkalálódó, egyre hevesebb megnyilvánulásaimra hivatkoztak hogy min kell dolgoznom és hogy ezért nem engednek át máshova. Tényleg kiforgatják az ember szavát. Mindent IS jobban tudnak, nálad is, aki épp olvasod ezt a néhány sort. Betegjogi képviselőt kellett hívnom. Azt is sunyiban lehetett csak, mert tilos volt a telefonhasználat délután ötig amikorra már minden ilyen iroda bezár.. Amikor megijedtek ettől, akkor azt kaptam a kezelőmtől (a főember aki veled foglalkozik) hogy ha az elkövetkezendő hétben rendesen beszéle

Enikő Erdei 3 years ago

Szörnyű élményem volt itt, nem javaslom senkinek! Tegnap este hagytam ott ezt az egészet. Olyan, mint egy átnevelőtábor. Valóban kiforgatják az ember szavait, tetteit. Kettő szituáció, amik magukba foglalják szerintem, az esszenciáját a helynek: Egy csoporttársam, aki ADHD-s és túlmozgásos volt, azon ment a nagycsoportos beszélgetésen(30-40 ember előtt) a diskurzus, hogy miért sepregetett, olyan "hangosan". Három páciens is elkezdte ezt szóvá tenni, hogy őt ez megviseli és zavarja, kipróbálták, hogy tudnak-e olyan erővel sepregetni, mint ez a csoporttársam és hát számukra nagyon furcsa volt, milyen agresszívan kellett végigszántani a földön. Ekkor az egyik pszichológus javasolta neki, hogy gondolkozzon el rajta, mi állhat emögött a "rejtett agresszió"mögött...a csoporttársam ezek előtt is már jelezte, hogy sajnos a betegsége miatt nem tudja úgy koordinálni a mozgását, de mégis állandóan előhozták ezt, mintha direkt csinálná...láttam, mennyire bántja ez. A másik, számomra nonszensz és kellemetlen élmény volt, szintén egy ilyen nagycsoportos beszélgetés alkalmával, egyik férfi csoporttársam azzal az ötlettel állt elő, hogy szeretné, ha az egyik cipőjére rajzolnának/aláírnának egy pá