BKSZC - Budapesti Komplex SZC Kreatív és Kézművesipari Technikum

Kalliopé Pauli 3 hónapja

A grafikai tanórák egész élvezhetőek voltak, maga az iskola viszont elkeserítő működést produkált, amikor még itt voltam diák. Annak ellenére, hogy a vezetőség a nyílt napokon ódákat zengett a fantasztikus közösségről, én amiatt kényszerültem rá az intézmény hátrahagyására; klikkesedés minden sarkon, bántalmazások, és azoknak elnézése, ignorálása. Az ignoranciát visszatérő motívumként véltem felfedezni — a kommunikáció sem a diákok, sem a szülők irányába nem volt fenntartott, a minden jellegű problémák javarészt kezeletlenül maradtak, azokban az esetekben pedig, amikor jelezni mertem őket, kivétel nélkül válasz hiányában maradtam. Az oktatók változó létszáma is elkeserítő, de árulkodó is egyben; az itt eltöltött másfél évem alatt vagy önszántságból, vagy rákényszerültségből, de több oktatóval is szegényedett a tanári kar. Összességében biztosan lehetne rosszabb a helyzet, de ahol ezt az érvet kell felhoznunk, az már önmagában egy árulkodó jel. :/

Rebeka Mátyás 3 hónapja

Borzalmas szakmai oktatás! Figyelmetlen lenéző nemtörődő flegma tanárok! Rossz értékelési rendszer! Az iskolába jártam két évet úgy törődtek velünk mint a kutyával és a mai napig a lehető legrosszabb dolgokat hallom vissza!

Olja Havasi 5 hónapja

Tágas és szép épület, inspiráló hangulat, kedves és támogató tanári kar.

Ildikó Tóthné Juhász Szerkesztve: 4 hónapja

A szakmai oktatása egész jó, a többi tantárgy tanártól függően változó.

Nayana Nola Szerkesztve: 3 hónapja

Ha igazi gimis életre vágysz, ahol tanulhatsz, fejlődhetsz és kiélvezheted a diákévek minden örömét, akkor ne ide gyere. Rengeteg lyukas óránk volt, mert sokszor egyszerűen nem volt tanár. Ilyenkor akár az utcára is ki lehetett menni, többen cigizni is kijártak. A szünetekben nem maradhattunk a tantermekben, hanem ki kellett ülnünk a folyosóra, ahol még szék sem volt, csak a hideg kő. A folyosókon alig volt természetes fény, mert az csak a zárt tantermekből szűrődött ki, így sokszor órákon át napfényt sem láttunk. Az udvar egy aszfaltozott terület volt, ahova kevesen mentek ki, mivel nem volt igazán barátságos vagy használható közösségi tér, és nem igazán adott lehetőséget arra, hogy a diákok kellemesen töltsék ott az időt. A legjobb kikapcsolódást talán a portánál lévő egyetlen csocsóasztal nyújtotta a szünetekben. Nem voltak tanulmányi versenyek, és a négy év alatt egyszer sem jutottunk el osztálykirándulásra. Nem volt elég angoltanár sem, ezért előfordult, hogy egyáltalán nem volt angolóránk. Amikor pedig volt tanár, gyakran csak egy Oxford angol nyelvtankönyvből másolta ki az anyagot, amit önállóan kellett megtanulnunk. Érdemi tanítás alig folyt. Ugyanakkor szeretném kiemel